Variációk
versre
Tavaszt ígérő
alkonyat van
Én Rád gondolok
szüntelen
S valami lángolás,
úgy érzem
Lobot vet újra
szívemen
Lehet, hogy más
szebben leírná,,
Üsse kő én nem
kesergek
Írok inkább, azért is
írok
Egy akármilyen kis verset.
Ez ósdi forma, ócska
rímek
Talán nem bántják
füledet
Ha mégis, akkor nézd
el nékem,
Hisz tiszta szívből
született
Mert ma oly érzelmes
az este
Valami feléd űz,
kerget
S arra biztat, hogy
mégis írjak
Csak egy egyszerűcske verset.
Elfelejtem, hogy
nagyra nőttem
S tavaszom hervadóra
vált
Fejem felett sötét
felhőben
Sok rossz madár –
rossz óra - szállt.
Hogy néha rút időket
éltem
Elfelejtek minden
percet
Ami azt sugallná,
hogy írjak
Egy bánatos és bús verset.
Elfelejtem miattad azt
is
Mint ostromoltam
másokat
Nem adnám én mindért
cserébe
Egyetlen
pillantásodat.
Bár még titokban
járok hozzád,
mellékutcán. Szívem reszket
Míg veled csillagokat
nézek
Suttogok egy gyöngéd verset.
A szívemet jól
megziláltad
Míg „összecsendült
két pohár”
Fürkészőn a szemem
szemedre
És szám a szádra
rátalált
Szelíden fénylik,
mégis éget
Bogár-szemed, ha rám
nevet
nem csoda hát, hogyha
most írok
Andalító kedves verset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése