Farkas Ilona: Fecsegő
titok
Soha sem üres a
lélek, a szív,
fészkeli öröm, fásultság, vagy kín;
akarat hallgat – árul ábrázat,
fészkeli öröm, fásultság, vagy kín;
akarat hallgat – árul ábrázat,
fecseg a titok: ijed káprázat.
Borús a szemed,
felhős a szavad,
zilált kedélyed – lesír fájdalmad;
ébredéseden az alkony érzik,
zilált kedélyed – lesír fájdalmad;
ébredéseden az alkony érzik,
mikor a szíved
tövistől vérzik!
Ám, ha válladra száll
a kékmadár,
csivit-újjongást hallat héthatár;
hangod tündérek érc-harsonája,
mosolyod lelked íz-aromája;
lépteid nyomán vígvirág nyílik,
szirmát a szellők lábadhoz hintik.
csivit-újjongást hallat héthatár;
hangod tündérek érc-harsonája,
mosolyod lelked íz-aromája;
lépteid nyomán vígvirág nyílik,
szirmát a szellők lábadhoz hintik.
Poklot és mennyet
habokba rejted,
titok-lepledet a földre ejted!
titok-lepledet a földre ejted!
Filo-csibi
2016. május 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése