Farkas Ilona: Élet-tükör-szilánkok
Alábbiakban néhány versem slusszpoénját gyűjtöttem
egy csokorba:
Az élet sója tévelygés néha;
talán az ember ilyenkor léha?
Vakotás tükörben hamu lesz gyémántod,
csillogó fényesben boldogságod látod!
Csak tövises rózsa árasztja illatát,
ha tűröd szúrását - élvezed virágát!
Élvezd a szép pillanatát,
cseppje szárad holnapra már!
Keresni a porban csillogó gyémántot,
olyan, mint a jégen szedni gyöngyvirágot!
Nem azért írok, mert van tinta a tartóba,
azért írok, mert van érzés a tarsolyba!
Láthatatlan könnyzápora
hiú vágyat jobban mossa!
..................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése