Farkas Ilona: Elmúlt a múlt
Elmúlt a régmúlt –
elmúlt sok szép nap,
szárnyra kelt széllel – felszítta dél-nap,
tél-fagy lovasa jégszánon hordta,
égvíz a nyomát locsolta, mosta.
szárnyra kelt széllel – felszítta dél-nap,
tél-fagy lovasa jégszánon hordta,
égvíz a nyomát locsolta, mosta.
Emlékét töri a csúf
enyészet,
varázsát őrzi a hű költészet.
varázsát őrzi a hű költészet.
Talán csak mese – nem
történt soha:
valaha régen gyöngyfény karolta,
rózsaszín mennybolt – örökzöld a lomb;
mindig ragyogott – kerek volt a Hold.
Szeretni még ma – késő a holnap;
valaha régen gyöngyfény karolta,
rózsaszín mennybolt – örökzöld a lomb;
mindig ragyogott – kerek volt a Hold.
Szeretni még ma – késő a holnap;
gyönyörű világ
gyönyöre hol van?
Csillaghulláskor
mosolyát látnád,
felhőn lebegő égkék palástját,
öleli ölén mámor-élményét,
földi világnak édes-szép fényét.
felhőn lebegő égkék palástját,
öleli ölén mámor-élményét,
földi világnak édes-szép fényét.
Elmúlt szerelem
hervadt múzsája
tündér-honnak lett legszebb rózsája.
tündér-honnak lett legszebb rózsája.
Filo-csibi
2016.
július 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése