Farkas Ilona: Féltékenység
Fáj, de nem sírok –
ez szemeim párája,
a zöldszemű szörnynek féltékeny prédája;
fanyar a csók íze, hideg az ölelés,
édes az álom, de keserű ébredés!
a zöldszemű szörnynek féltékeny prédája;
fanyar a csók íze, hideg az ölelés,
édes az álom, de keserű ébredés!
Megy a nyár, jön az
ősz, messze száll a madár,
másképp fest a világ, mást dúdol a szél már,
új álmok, új vágyak borzolják lelkemet,
kóstolják szívemet, keresik kedvemet!
másképp fest a világ, mást dúdol a szél már,
új álmok, új vágyak borzolják lelkemet,
kóstolják szívemet, keresik kedvemet!
Hátratekintek, egy
búcsúszó a múlttól,
szorongat az emlék, kínzó érzést sulykol;
dehogy féltékenység, dehogy a szerelem,
csupán a nyugvó nap szépségét könnyezem!
szorongat az emlék, kínzó érzést sulykol;
dehogy féltékenység, dehogy a szerelem,
csupán a nyugvó nap szépségét könnyezem!
Filo-csibi
2016. július 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése