Farkas Ilona: Esik
Búba borult az ég, nagy lehet
bánata,
miért könnyeinek sűrű áradata;
felhők vitorláznak, elfogják a
napot,
hömpölygő vízfényen pattognak a habok!
A melegtől aszott fű hálásan
hajlong,
de nyelni nem képes újabb
áradatot;
a föld alatt lakó állatok fulladnak,
könnytől rezgő ágon a dalok
elhalnak!
Patakok és folyók csordultig
megtelnek,
esővíz áztatja völgyeket,
hegyeket;
a vihar ijesztő hang-, fénykísérete
a haragos égnek borús üzenete.
Szakadatlan zuhog, villámlik és
dörög,
elmosná bánatot, az lenne az
öröm;
ég haragja menten, gyorsan párologna,
langyos, csendes cseppek illata
áradna!
A szivárvány most szép szalagját
kibontja,
derűs gyönyörével a vihart átfonja;
rózsaszínű felhők mögül csillan
a nap,
arcomon a zápor is csak tűnő
harmat.
Filo-csibi
2016. július 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése