Farkas Ilona: Carpe diem /Élj a mának!/
Az évek apadnak –
hullámok simulnak,
a fény- és árnyképek ködfolttá torzulnak;
tekintet sugara a gyér őszt sejteti,
a fény- és árnyképek ködfolttá torzulnak;
tekintet sugara a gyér őszt sejteti,
hűs-fázós éjszaka a
nyarat kergeti!
Sziszeg a hollószín
gondolat fejemben,
élesre fent tőrrel
szurkál a lelkemben;
menekülök, mint az ordas elől bárány,
csak a gyönyör-öröm élményeit várnám:
menekülök, mint az ordas elől bárány,
csak a gyönyör-öröm élményeit várnám:
mennyei illatot
vadvirágos réten,
pillangó lebbenjen
keringőre készen;
bájoljon szép tavasz,
izzón lüktessen nyár,
ahol a szenvedély édes varázsa vár!
ahol a szenvedély édes varázsa vár!
Hajnal a kelő fény
gyöngyharmatos méze,
nappalnak és éjnek igéző reménye;
kacagó napsugár fesse a rózsákat,
alkonyon hallgassak csalogány-nótákat.
nappalnak és éjnek igéző reménye;
kacagó napsugár fesse a rózsákat,
alkonyon hallgassak csalogány-nótákat.
Csak a földi Éden –
mire emlékezzem,
a rossz és keserű könnyeit elűzzem;
a szerelem kéje csordultig merítsen,
amíg szívem dobog – mindig ez hevítsen!
a rossz és keserű könnyeit elűzzem;
a szerelem kéje csordultig merítsen,
amíg szívem dobog – mindig ez hevítsen!
Filo-csibi
2016. augustus 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése