Farkas Ilona:
Nővérem élménye a zebrán
/Humor/
Zöld színű a lámpa –
nyomban szedem lábam,
kihúzom magamat – derekam meg hátam;
az álló kocsikból nem mindegy hogy látnak;
mint ahogyan régen – tán most is rám várnak!
kihúzom magamat – derekam meg hátam;
az álló kocsikból nem mindegy hogy látnak;
mint ahogyan régen – tán most is rám várnak!
Talán kiszól egy
mély, bariton férfi-hang:
„csókollak, csinos vagy – majd holnap felhívlak!”
„csókollak, csinos vagy – majd holnap felhívlak!”
Feszülten figyelek –
képzeletem szárnyal;
biztosan az a baj – sántikál a lábam;
lassítva lépkedek – finomkodva rakom;
biztosan az a baj – sántikál a lábam;
lassítva lépkedek – finomkodva rakom;
sóhajtok: valaha
kiszóltak ablakon!
Kockázat egyre nő –
ha soká érek át:
bariton hang helyett duda szól énreám!
bariton hang helyett duda szól énreám!
„Mamika vigyázzon” –
kiáltoz valaki;
„szedje gyorsan lábát
– elüti valami!”
2016.augustus 13.
Filo-csibi
/Ajánlom
nővéremnek, akinek a meséje adta az ötletet a vers megírására./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése