Farkas Ilona: ELHAGYOTT MADÁRKA

                                               

                                                  Farkas Ilona:  Elhagyott madárka

Hevít madárkát szerelem hite,

remény vendége – kétség odakinn;

csillog bizalma – édes-szép kincse,
visszaragyogja: kihunyt már a kín!

Máglya rózsái nyílnak szívében,
a kétely pihen, csendesen alél;

holdfény aranyoz hajnal színében,
bánat tövisén kicsorbul az él!

Ó, nem lehet, hogy égésben égjen,

szerelem-szépség hamuvá fogyjon;

ó, nem, hogy ordas megint csak tépjen,
belőle a rossz csorogva follyon!

Károg a holló: mily kár, hogy ég majd
szerelem-szépség – hűtlenné porlik;
bizony, hogy így lesz; vad ordas tép majd,

belőle a rossz csorogva folyik!

Bánattól könnyez – csorog ágacska,

lecsüng a lombról egy bús madárka;

sírja a párját – hűl toll-ágyacska,
kis szíve vérzik – elhuny magányba’!

2017. február l.