Farkas Ilona: Édentől távol

Farkas Ilona: Édentől távol

Mérhetetlen út – az Édentől messze,
hol a mosolygás már rég veszve;

gyengédséget temet: a rossz, a nihil,
kedvességet a mord szók viszik!

Ó, varázsos Éden – oly igen távol,
balzsamodra epedőn vágyom;
néhány csepp, hogy halljam, lássam színedet,
érintse létem a létedet:

parányi illatot kert-aromádból,
csókot a bimbózó rózsádtól;
szeretet-gyönyörrel teljen be lelkem,
a szerelem-fény izzon benne!