Farkas Ilona: TELIHOLD

Farkas Ilona: Telihold

Telihold tekint be az ablakon,
sejtelmes színével átkarol;
nem ostromol, mint a tűző napfény,
várja, míg a lélek vágya kél!

Ólomszínű felhők közt imbolyog,
az ég peremét róva bolyong;
guzsalya sugarát fonja, szövi,
ég-palástját a földhöz köti!

Víztükrön ragyog – tetszeti magát,

kóbor szél borzolja az arcát;

őrködik éjen – érzelmet hevít,
míg a reggel nappalt nem derít!

Holdvilág ezüstözi a hajnalt,

csillogón vibrál a gyöngy-harmat.

Lelkemnek kedves, misztikus éjfény

kék hegy mögé nyugodni térjél!

2017. február 12.