Farkas Ilona: KÉPZELET

Farkas Ilona: Képzelet

Áldott vagy képzelet, áldott vagy szerelem,

csodássá teszed a nappalom, éjjelem;

jártamban-keltemben kísérsz, mint az árnyék,

benned van gyönyöröm – örökké imádnék!

Ragyogsz a hajnalban, lemenő napfényben,

zajos nap hosszában, csendhangú estében,

mosolyogsz virágból, madarak dalából,

a reggeli kávém csábos illatából!

Hallom a hangodat, látom a léptedet,

rám nézel, szólsz hozzám, fogod a kezemet,

átölelsz gyengéden – csókjaid végtelen;

maradj még képzelet, ölelj még szerelem!

2017. március 31.

Farkas Ilona: IGAZAT SZÍVVEL...

              

                                                        

                                                                  Farkas Ilona

Igazat szívvel…

(Az idézet József Attila: ARS POETICA c. verséből való)

„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”

                                                           Szikrát szórok az értelembe,
                                                               gyúljon keserédes dala!

Tollamról a szín és a fonák
szabadon – sercegve röppen;
illan magányom remény ormán,

belém csorog – szárad könnyem!

Verseim – ha tépik is sebek,
világom, létem értelme;

félkegyelműt, babért megvetek,
nem kísért gyávák vélelme!

Nem riaszt a vakult hatalom,
lelkemnek nincs árendája;
heves, őszinte akaratom,
mint szerelmes éjszakája!

Rongyolt könyv vagyok   – igét szóró,

mécsvilág, Pegazus vére;

költő – igazát szívvel szóló:

hitre szomjazók szentélye!

2017-03-28.

Farkas Ilona: KÖNYÖRGÉS

Farkas Ilona: Könyörgés

Rezeg a holdfény, szikrázik csillag,
harmat ezüstjén a hajnal virrad;
mennyei illat, napsugár-fonat,
megannyi szépség, édes pillanat:
zengedezzetek, illatozzatok,
életörömtől vigadozzatok!

Tenger levelek, virágligetek,
dalnok madarak, buja szigetek;
szerelem-izzó szeszélyes tavasz
kihűlt lelkemet szólítsa szavad,
vigyél magaddal a lenge légbe,
bércről a völgybe, májusi éjbe!

Érintsen meg a gyönyöréh kellem,
járja át testem, didergő lelkem,
olvassza fel, mi dermedtté fagyott,
ébredjen érzés, ami elhagyott;
zsigereimben mámor pezsegjen,
szerelem-vágyra tavasz feleljen!

                                                                                  2017. március 26. 

Farkas Ilona: KEDVESNEK

                                

                                           Farkas Ilona:  Kedvesnek

Behunyom szemem – meséket szövök,
csókos csodákat – özön-örömöt,
nem látlak-hallak – de érzem léted,
ahogy a rózsát nekem letéped;
szűnik a világ – bódult pillanat,
rózsa kelyhére örömkönny tapad!

Nyújtom a kezem – fognám a rózsát,
nem jut el hozzám – hullatja szirmát,
kereslek, szólnék – de már nem lellek,
hervatag rózsa – délibáb kedves;
köddé lett mámor – hamuvá lelkem,
törlöm a könnyem – nyitom a szemem!

2017. március 25.

Farkas Ilona: GYÖNGYHALÁSZ

Farkas Ilona: Gyöngyhalász

Gyöngyzizzenésű hab – az éledő remény,
a suttogó vízfény mesés gyöngyről regél.

Kalapál a szíve, be a mélybe vágyik,
álma igaz kincse szemében szikrázik.

Nyugodni tér a Nap, ölelkezik Éjjel,
sarjad a sötétség; éj gyúl csillagfénnyel,
holdvilág bámulja tengermély kavicsát,
a gyöngyhalász arcán vonagló fájdalmát.

Ám gyöngyhalász hite gyémántnál keményebb,
pávatollú lelke reménnyel tetézett:
drága nemes gyöngyből nem válhat rút kavics,
talán csak a tenger mormolja, hogy hamis!?

                                                         

                                                         2017. március 23. 

 

Farkas Ilona: TÉVEDTEM!

Tévedtem !

Álom volt – fájdalom  – elrepült, tovaszállt,
meg sem várta mesés szerelmünk tavaszát;
„holnapok”,”örökké” – a semmibe vesztek,

megbotló szíveden   –  végül is elestek!

/Nincs távolság, ha szerelmed mély és igaz,

minden messze, ha néha ott, néha itt van!/

Ha lobog a zászlód – örvendjél, de hidd el,

megszerezni könnyebb, mint vigyázni kincsed:

az igaz szerelmet – sokszor mondják, írják,

de a mézét csak tiszta érzéssel isszák!

2017. március 23.

 Közkívánatra tettem fel ismét!

 

Farkas Ilona: KONGÓ, CSENGŐ LELKEM

Kongó, csengő lelkem

Felperzsel napmeleg – belém mar szélharag,
nem szól a lelkemben madár vagy estharang;
a kongó üresség dübörög, visszhangzik,
szívemnek mélabús dobaja nem hallik.

Tétova időmet egykedvűn múlatom,
várom, hogy csengőhang igézőn szólaljon,
zajos ürességet csilingelés váltson,
tobzódjon a lelkem édes szóra vágyón!

Csalogat csalogány – csengettyű csőszáján,
dala zeng lelkemnek rég nem nyílt kőzárján;
csillagok sziporkát szórnak éj keblére,
holdfényes varázslat ölel a kedvére,
tobzódik az ég-föld, csábos a kikelet,
illatos virágok mámora üzenet;
csilingel a gyönyör, zeng a boldog vágya,
felkap, elszáll velem szerelem honába!

2017. március 22.