Farkas Ilona: Képzelet
Áldott vagy képzelet,
áldott vagy szerelem,
csodássá teszed a
nappalom, éjjelem;
jártamban-keltemben
kísérsz, mint az árnyék,
benned van gyönyöröm
– örökké imádnék!
Ragyogsz a hajnalban,
lemenő napfényben,
zajos nap hosszában,
csendhangú estében,
mosolyogsz virágból,
madarak dalából,
a reggeli kávém
csábos illatából!
Hallom a hangodat,
látom a léptedet,
rám nézel, szólsz
hozzám, fogod a kezemet,
átölelsz gyengéden –
csókjaid végtelen;
maradj még képzelet,
ölelj még szerelem!
2017. március 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése