Anya csak egy van?

Anya csak egy van?

Két lurkó  - még gyerekek mindketten -
tapossák a második tantermet.

Ugyanakkor születtek pontosan,
így hát a külsejük is éppolyan.
Petikében sok az energia,
két gyerek helyett játszik egymaga,
gondolja, jó ez így, hiszen gyerek,
későbben nem játszhat majd eleget.
Tamás másképp látja a világot,
fontosnak tartja  a komolyságot,
nagyobb lesz, ez előnyére válik,
felsőbb iskolába mehet máris.

Teszik így szépen saját dolgukat,
mégsincs minden jól, látják mindjobban.

Szükségük van igaz szeretetre,
gondoskodásra és nevelésre,
elsősorban az édes szülőkre,
és persze  -  mert van  -  a nagyszülőre.

Az apa mindig -  anya csak ritkán
szereti, védi a két fiúcskát.
A mama azonban kőoszlopként,
rendíthetetlen főszereplőként,
nem nézi miből, gyámkodást vállal,
szívét is adja az unokáknak.

Anya csak egy van, ezt ő jól tudja,
fiait néha magához húzza.

Ekkor a mama felszólíttatik:
ne látogassa az unokáit.
A két lurkó csak csendesen nézi,
édes anyát nem igazán érti;

ha szereti őket, m’ért csak néha,
ha nem, felhajtásnak mi a célja?
A mamát csak nagy ritkán láthatják,
ekkor az örömtől „szétszaggatnák”.

A gyermeki lelkük érzi tisztán:
mama szereti őket igazán.

Ő pedig összeszorított szájjal
nem hőzöng, nem perel az anyával,
azt nézi most is, mivel tesz jobbat,
hátra lép, így magának tesz rosszat.
Választását szeretet sugallja,
fia és a két gyerek nyugalma.

Csak az ökle szorítása feszes,
csorgó könnye az arcára pereg.

                                                                                                  Filo-csibi