Könnyek

Könnyek

Öröm és bánat is könnyeket fakaszthat,
egy a csatornájuk, csak azon folyhatnak.

Ritka az örömkönny, gyakori a bánat,
gördül az arcon sűrű egymásutánban.

Szomorúság kútja tengermélyről csordul,
szívszorító érzéstől felfelé tolul,
bánatos szemeket fátyollal takarja,
legörbülő szájra sós vizét hullatja,

A könnyeknek soha nem apad a kútja,
bármennyit elsírunk, mindig jönnek újak,

ahogy a csillagok is egyre csak hullnak,
de csillagfényes ég soha ki nem hunyhat.

Keserűség zokog az összegyűrt párnán,
záporozza szenvedését és fájdalmát.

A borús, bús emlék sóhajt még egy kicsit,
majd gyertyalánggal együtt ő is elalszik.

Rezgő fénye szőttesét a hold kibontja,
fájó emlékeket nyájasan takarja,

enyhe álmot hint könnyáztatta szemekre,
örömcsillag annak minden harmatcseppje.

                                  Filo-csibi