És te hogy vagy?

És te hogy vagy?

Jó, hogy végre találkozunk,
régi már a barátságunk.

Arra bizton számíthatok,
sok mindent most megtudhatok.

Mondja-mondja szakadatlan,
egy-két percet se kihagyva:
mi történt a szomszédjával,
kutyájával, macskájával,
a boltos megint mit mondott,
a barátja meg felmondott.

Várom, hogy majd levegőt vesz,
talán kissé engedőbb lesz.

Dehogy venne ő levegőt
egy fertály óránál előbb!

Képzeljem: tegnap délelőtt,
éppen pont a mozi előtt
találkozott ismerőssel,
aki szingli lett az ősszel,
olyan soká beszélgettek,

moziba már becsengettek.

Meg, hogy milyen drága minden,
(az időm is éppen ilyen)
nem hagy engem szóhoz jutni,
ma már nem fogja megtudni:
nálam is újdonság történt,
hallgatná meg történetét.

Annyit akartam mondani,
verseket kezdtem én írni;
erre nem kerül sor,  látom,
majd egy új találkozáson.

Folytatja, hogy a szerelme
megint csalja  -  szégyenszemre,
sebaj, mert új barátjának
sokkal menőbb a verdája.

Várom, hogy majd befejezi,
szó sincs róla, újjal kezdi.

Most, hogy végre találkoztunk,
beszélgetést imitáltunk.

Ebben a szórengetegben
„és te hogy vagy”?  -   nincs szerepben.

                                   Filo-csibi