Ahol én...

Ahol én…

Nem születtem cifra úri házban,
gólya sem babusgatott pólyában.

Nádas kis ház leghátsó szobája
volt otthonunk – egy bérlő lakása.

Akkor láttam meg a napvilágot -
alig volt már szeptember havából.

Már ekkor is kevés volt türelmem,
a bábát megelőzve érkeztem.

Mentségemre nem szolgálhat semmi,
kunyhóban is születhet „szellemi”.

Panelban lapozgatom életem,
itt is szárnyalhat a képzeletem.

E falak között sem minden göröngy,
a szürke házban is van színes gyöngy.

Ablakából láthatom az eget,
csillagok is ugyanúgy fénylenek,
ide is beragyog nap sugara,
lelkéből dalol az ég madara.

Igaz szó itt ugyanazt jelenti,
nem kell ahhoz palotába menni.

A barátság, szerelem éppolyan;
(ne igyál egy pohárból a rosszal!)

Ha boldogságot érzel szívedben,
nem fontos, fejed hova teszed le.

Csokor-nyakkendőt itt is felvehetsz,
idős embert előre engedhetsz.

A könyvek e házban is megférnek,
nem gátol senki, hogy örülj szépnek.

Szürke panelban élhetsz színesen,
csak „igazként” éljed az életed.

                                                             Filo-csibi