A hódító

           A hódító

Hódítva birtokol szüntelen ő,

Fején teremtés koronája,

Uralkodni akarás őserő,

Férfit az Úr ekként formálta.

Hideg, számító ész és bölcselet,

Az övé tudásnak a fája,

Ha ez néha sántít is keveset,

Erről nem szólhat soha fáma.

Háborúzik, csatázik keményen,

Irányítója a világnak,

Magabiztos, bátor és erélyes,

Rabja a legyőzni vágyásnak.

A kisebb és nagyobb közösségért
Felelősségtudata ösztönös,
Küzd és harcol a méltóságáért,
Kudarcokban, mint ordas, dühös.
 

Bár az Úr teremtett jeles férfit,

De neki is vannak gyengéi,

Emberi lelke neki is vérzik,

Ha szíve fáj, csalják reményi.

Fennkölt büszkesége porba hullik,

Ha szerelmében csalatkozik,

Férfihoz méltatlan könnyben úszik,

Mikor szerelme távolodik.

             Filo-csibi