Derengő hajnal
A gúzsba kötő lelki kétségek
hunyorognak napkelet fényében
szemük a lidérces éjhez szokott
olyanok, mint rács mögött a fogoly
sietve tűnik az éj homálya
az ébredésnek helyet kínálva
a Hold és csillagok is elbújnak
ha kelő fény hegy ormán
felbukkan
piros bársonyát teríti a Nap
sugárözönnel kergeti a bajt
hajnalfénye örömben pompázik
átjárja a lélek porcikáit
reménytől kéklik a derengő ég
elhagyja lelket a dermesztő éj.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése