Hallgat a lant
Megszaggatták
húrját – elcsendesült a lant,
se
öröm, se bánat, mi fakassza a dalt.
Egykedvű,
mint a fa, ha hull a levele,
görnyed
ugyan belé, de nem hal meg vele;
száraz,
csupasz karját ég felé kitárja,
álmában
új lombját, új levelét várja!
Lant
se hallat hangot, ha nem tud érzéssel,
nem
pengne lágy, kedves, édes-bús zengéssel;
az
érzelem húrjai finoman hangoltak,
őszinte
szív nélkül hamis hangon szólnak.
Ha
kötözi húrját – ott marad a csomó,
ha
tépetten hagyja – nincs lelket daloló!
filo-csibi
2015. október 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése