Milyen jó...

                                                                            

                  Milyen jó…

Milyen jó, hogy a szív mélyre van bezárva,

ki nem hajol fölé – nem hallja, nem látja;

hogyha vérzik, sebzik – fátyollal takarja,

gyöngyvirág cseppjével fájdalmát itatja!

Milyen jó, hogy a szív tudja a szerepét,

várja az éj után új napnak ébredtét;

a rossz emlékeket elfújja a szellő,

csak a sötét zugban marad egy kis felhő!

Milyen jó, hogy a szív újra tud szeretni,

tudja, hogyan kell a gyönyörűt feledni;

bezárja ajtaját, hogy ne fájjon jobban,

tágra nyitja majd, ha szerelem kopogtat!

              Filo-csibi

2015-10-09