Farkas Ilona: MERENGÉS

                                                       Farkas Ilona: Merengés

Nézem a vízesést, mely hegyről zúg alá,

porzó vízét ontja a fehér sugarán;

ködfüstje függönyét ereszti a mélybe,
cseppzápora habbal csobban ott leérve!

Tünemény a vízgyöngy lezúduló árja,
káprázatos szépség – természet csodája!

Eltűnik az arany napsugárnak fénye,
ha mogorva felhő záporoz eléje,

Széllovag a felhőt elfújja távolra,
kacag a napsugár – öltözik bíborba;
palástját teríti égre és a földre,
szivárvány-szalaggal köti őket össze!

Sokarcú kalandor lelkem vibrálása,
pillanatra érint a halk susogása;
szépen invitálom – szívesen fogadnám,

megérint, megkóstol – fecskeként tovaszáll;
nyomában egy újabb mórikálja kedvét,
leteszi névjegyét – otthagyja hűlt helyét!

Filo-csibi

2016. szeptember 8.