Farkas Ilona: Rege
Voltam maszatos,
kócos aprócska,
összes mesehőst
játszottam sorba’,
játék volt minden, mi volt köröttem,
ó, játszani én nagyon szerettem!
játék volt minden, mi volt köröttem,
ó, játszani én nagyon szerettem!
Fiatalságnak kell a
játszótér,
hol világlátás, szerelem elfér;
győzni mindenképp – itt, most lételem,
győzni akartam – győzni szerettem!
hol világlátás, szerelem elfér;
győzni mindenképp – itt, most lételem,
győzni akartam – győzni szerettem!
Győztem én sokszor –
legyőztek olykor,
hol jókor léptem – hol pedig rosszkor.
Sok emléknek, mely éjemen virraszt:
hol jókor léptem – hol pedig rosszkor.
Sok emléknek, mely éjemen virraszt:
mámorít mennye – fájdalma riaszt!
Életutamról néha
álmodok,
ha visszanézek – sok kanyart látok;
takarnak árnyak számtalan szépet,
ha visszanézek – sok kanyart látok;
takarnak árnyak számtalan szépet,
és jótékonyan fednek
rémképet!
Ősz-bágyadt napfény
könnyezi szemem,
sárga rózsákat szorít a kezem;
sárga rózsákat szorít a kezem;
a gondolatom tétován
járkál,
emlékek között kutat, botorkál!
emlékek között kutat, botorkál!
Éjcsendben várom
lelkem virágát:
regélje múltam szebbik világát;
a rózsám susog – mécsesem alszik,
túl hangos a csend – rege nem hallik!
regélje múltam szebbik világát;
a rózsám susog – mécsesem alszik,
túl hangos a csend – rege nem hallik!
Filo-csibi
2016. augusztus
31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése