Farkas Ilona:
Verseim
Csak óvatosan a
kritikával,
csak a tollam van tele tintával;
csak sorba szedem a gondolatot,
csak a tollam van tele tintával;
csak sorba szedem a gondolatot,
csak szabadítom a
bezárt rabot!
Nem versek ezek –
csak kezdemények,
nem képzelem azt, hogy költemények;
nem képzelem azt, hogy költemények;
nem akarok híres
költő lenni,
nem akarok mást – csak írni, írni!
nem akarok mást – csak írni, írni!
Megírni, amit eddig
átéltem,
megírni – néha részem volt szépben;
megírni -- világunk hogyan látom,
megírni a szépet és fonákot!
megírni – néha részem volt szépben;
megírni -- világunk hogyan látom,
megírni a szépet és fonákot!
Hidd el, hogy mindez lelkemből fakad,
hidd el, hogy őszinte
minden szavam;
hidd el – nem adom én árendába,
hidd el, hogy ezzel nem ártok másnak!
hidd el – nem adom én árendába,
hidd el, hogy ezzel nem ártok másnak!
E sorok belőlem születtek meg,
e sorok mind az édes gyermekem;
e sorok mind az édes gyermekem;
e sorokat ne gyalázd
meg – kérlek,
e soraimat tiszteld - kíméld meg!
Ajánlom - nem költő - ismerősömnek, aki verseimről nem éppen barátságos hangon vélekedett!
e soraimat tiszteld - kíméld meg!
Ajánlom - nem költő - ismerősömnek, aki verseimről nem éppen barátságos hangon vélekedett!
Filo-csibi
2016. szeptember
30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése