Hollóhajam
deres
Hetvenkét őszről szól a
pergamen,
Keresztet vetett rám a pap: Ámen!
Torkomat próbálva adtam tudtul:
Nem repesek az új világomtúl.
Sötét felhőkből hulltak
mennykövek,
A csillagok behunyták szemüket,
Hold sem látott szívesen -
bujdosott,
Szűrte fényét a nap - nem
ragyogott.
Forrásoknak vize mind kiapadt,
Minden dalos madár néma maradt,
A rózsa csak töviseket hozott,
A tenger tajtékozva habozott.
A mindentudók ezt így mesélték,
Vakon hiszek el én minden mesét.
Másképp a sok rossz nem történt
volna;
Kilencszer nyolc év regélne
róla!
Az utamon örömök is értek;
Idővel sorra hamuvá égtek.
Lehet, hogy illúzió minden szép?
Legalább illúzióm lenne még!
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése