Ahogyan
rég volt
Minden oly szép volt, ahogyan rég volt.
Azúrosan kéklett nyári égbolt,
aranyló nap ragyogta földünket,
télen a hó paplanként terült el,
tavasz és ősz tették a dolgukat,
természetben szigorú Rend uralt.
Rendjén volt minden, kerek a
világ.
Ki-ki adta, amit szíve diktált.
Nagy ünnepekre szép ruha dukál,
jó ember szomszédtól kaptam
ruhát.
Iskolakezdés is ilyen ünnep,
rendes öltözék kell – ki ne
tűnjek.
Cipőm bölcsen – nehogy
kilyukadjon -
várta az őszt, akkor felhúzhatom.
Nekem esemény
volt – táska gyanánt
büszkén vittem anyám fonott
szatyrát.
Télen táskám szánkóvá változott,
anyám ezen igencsak háborgott.
Gyermekkorom gyönyörű – úgy
véltem.
Játszottam királylányt,
efféléket.
Az leszek én is, ezt titkon
hittem
valóságban is, nemcsak mesékben.
Egy kicsit még nőhetek, –
gondoltam -
cipőm helyett topánkát kell
hordjak.
A szatyromat majd messze
elrejtem,
meglátná valaki – isten mentsen!
Selyembe fogok
én megjelenni,
a hajamba gyöngykoszorút tenni.
Fehér lovon jön a herceg értem,
finom kisasszonyként kell
kinéznem.
Reggelre eltűnnek a szép álmok,
herceget és lovát nem találom.
Azúros eget felhők takarják,
aranyló nap nem ragyog, csak
halvány.
Hópaplant a jeges szél elkapta.
Nem illik koszorú ősz hajamra.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése