Susogó levelek

       Susogó levelek

Mit susog zizegve a nyárfa levele;

Csillogó fényén a szélhárfát pengetve?

Ezüstnyár ágai némán bólintanak,

Így örvendnek a levelek ódáinak.

Mint felkiáltójel, a nyár magas, sudár,

A levelek susogásán nem triumfál;

Fennkölt büszkeséggel az eget firtatja,

Gyökérlábán feszesen állva méltatja.

A sokat tudó leveleket kérlelem,

Súgják  a fülembe mielőbb meg nekem:

Hervadó gyöngyvirágomat tépjem-e szét,

Vagy ápolgassam őt, míg élte véget ér?

Melyik kevésbé fájó neki és nekem;

Ebbéli tudásom – sajnos – nincs énnekem!

Gyöngyvirágom kelyhéből egy bús csepp szakad,

A fájó könnyeimmel folyammá dagad.

Ezüst nyárfa levelei súgnak-búgnak,

Hogy’ feleljenek, amit maguk sem tudnak?

Lélek dolgában nem létezik jó válasz:

Benne millió csoda, rejtély, varázs van.

Lassú vagy gyors halál a kisebb fájdalom?

Mindkettő összetör, mindkettő fáj nagyon.

Kis virágomat a lelkembe ölelem,

A maradék életét abba lehelem.

                        Filo-csibi