Búbánat
Megint itt van és tanyát vert
bennem,
Ég a szememben, zúg a fülemben.
Árnyéka, mint a viharos felhő,
Tengerárja félelmes, rettentő.
Gyűlölöm, ahogy gyűlölni lehet,
Közelségét gyötrődve viselem!
Hogyan is szabadulhatnék tőle?
Nevetnék? – e gondolat rég dőre.
Nevetnék? – e gondolat rég dőre.
A kalmár érzékeny lelket keres,
A kőkeménybe kényszerrel szeret.
Kiszemelt engem, mint áldozatot,
Karmaival szívemen áthatolt.
Rágódik bennem, zsarol a kínja,
Komorhomályt homlokomra írja!
Ördögtáncot jár, ujjong,
ficánkol,
Vele együtt démona is táncol.
Szörnyszülöttnek – mint a riadt
madár –
Borzongok győzelmes diadalán.
Vidd el őt esti szél, vidd új
tájra,
Lelkemnek nyugalom szomjúsága!
A nagy ég mutassa meg az utat,
Mely a virágos jókedvbe mutat!
Remény űzd el a csúf búbánatot!
Szél hozzál örömdús
áradatot!
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése