Vadvirág
Kakukkfű, pipacs és a boglárka
Illatát a réten pompázza.
Szabadon nő, hová az óhaja,
Nem vágyik dédelgető óvóra.
Szétszór magot, hajtása
növekszik,
Ettől kedvét mások el nem veszik.
Isten kertje a vadvirágos rét,
Buján élnek itt a virágok még.
Lelkivilág csodás virágoskert,
Az útmentit távolítanom kell!
Csak a nemes virág nyílhat
abban,
Többinek írmagja se maradhat!
A rózsa fenséges és királyi,
A boglárka szerényen pompázik;
Kastélyba való, ami fenséges,
Mezei virág kunyhóban ékes.
Mindnek dicső természet szülője,
Létet és múlást neki köszönhet.
A különbséget az ember tette,
Mert vadnak meg nemesnek nevezte.
De káprázatos lehetne e kert,
Ha mezei virág is élne benn!
Nemes- és vadvirág nap színében,
Rózsa boglárkával negédesben.
Sokszínűség lényemet színezné,
Isten lelkemben örömét lelné.
Vágyam sasként egyszer majd elrepít,
Szép vadvirág magját lelkemre
hint.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése