Farkas Ilona: Földi menny-világ
Hajnali harmat
gyöngyfénye csillan,
levélen rezdül, az álma illan,
felkelő sugár mosdatja arcát,
csókolja heve remegő ajkát,
mohón szippantja a cseppnyi cseppet,
viszi magával látni a mennyet!
levélen rezdül, az álma illan,
felkelő sugár mosdatja arcát,
csókolja heve remegő ajkát,
mohón szippantja a cseppnyi cseppet,
viszi magával látni a mennyet!
Harmatos lelkem ne
menj a napra,
a perzselő tűz égeti marja;
féltően vigyázd esendő léted,
ne hagyd taposni csillogó fényed;
a perzselő tűz égeti marja;
féltően vigyázd esendő léted,
ne hagyd taposni csillogó fényed;
lásd a szivárványt –
öleli eget,
mégis eltűnik – csalfa képzelet!
mégis eltűnik – csalfa képzelet!
Őrizzed magad, óvd
meg a szíved,
öröme legyen meggyőző hited,
annak ragyogjon, ki szépét látja,
csak a te rózsád illatát vágyja:
öröme legyen meggyőző hited,
annak ragyogjon, ki szépét látja,
csak a te rózsád illatát vágyja:
szirmot nyit égő szerelem-virág,
igaz boldogság – földi menny-világ!
igaz boldogság – földi menny-világ!
2017. március 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése