Farkas Ilona: Őrült pillanat
Hozta a nyár heve –
vitte tél dermete:
tébolyult pillanat
vágyakkal volt tele,
megtépázott lelket
bíborba göngyölte,
smaragd szépségével
ölelte örömbe;
virágzott szalmaszál,
lüktetett a földszív,
a hársfa-illattól
elbódult a kőszirt;
harsogott a láng-nap,
hangja zengett éjjel,
színültig volt telve
a szerelem-fénnyel!
A nappal és az éj
most ostobán dadog,
tűnik a varázslat –
a szív már csak habog;
ordít az igazság –
megnémult az öröm,
kietlen réteken
fojtogat az üröm;
mámor-pillanatot
józan óra váltja,
pogány szerelemnek
hitetlen a párja.
Gyógyítanak napok,
tanítnak feledni,
egy új pillanatot
őrülten szeretni!
2017. március 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése