Farkas Ilona: Az élet élni akar
Mélázva kószálok a
jól ismert parkba’,
a fáknak, bokroknak
lelkem szinte rabja.
Lombját télnek adta –
csak a fenyő zöldül,
madarak röptétől faág most nem zördül;
tavának vízében nem hápognak kacsák,
a jegén topogni látom varjak hadát.
madarak röptétől faág most nem zördül;
tavának vízében nem hápognak kacsák,
a jegén topogni látom varjak hadát.
Elragad, lenyűgöz –
hisz a szunnyadásban
a virágzó tavaszt
érzem már az ágban;
fakadnak majd rügyek – trilláznak madarak,
harsog, zsong és nyüzsög – mind élni akarnak!
fakadnak majd rügyek – trilláznak madarak,
harsog, zsong és nyüzsög – mind élni akarnak!
Nesztelen lépkedek –
ne zavarjam álmát,
hallgatom a lelkem furcsa, zajos táncát:
hallgatom a lelkem furcsa, zajos táncát:
csodák varázs-fényét
gyöngyözi majd lelkem,
vagy fásult, rideg lesz – mint ki szeretetlen?
vagy fásult, rideg lesz – mint ki szeretetlen?
Filo-csibi
2016. december 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése