Farkas Ilona: A hattyú dala
Napok, netán hetek,
hónapok vagy évek,
vajon mennyi itt
nekem e földi élet?
Lelkemben gyűlt érzés
levegőért sóhajt,
szorongásaitól
szabadulni óhajt;
mint kalitka-zugban a
bús rabmadárka:
vágyik a világba – vágyik szabadságra.
vágyik a világba – vágyik szabadságra.
Az égi varázsló
tollat ad kezembe:
írjam ki magamból,
ami lelkem rejte!
……..
Hófehér hattyú – a
természet remeke
úszik büszkén, némán, méltósággal telve;
kecses hattyúnyakát emeli magasan,
kémleli, hogy felhős-e, vagy süt már a nap?
úszik büszkén, némán, méltósággal telve;
kecses hattyúnyakát emeli magasan,
kémleli, hogy felhős-e, vagy süt már a nap?
Életében egyszer a
lelkét kitárja;
gyönyörű éneke angyalok gitárja;
fájdalmát, örömét szívéből dalolja,
gyönyörű éneke angyalok gitárja;
fájdalmát, örömét szívéből dalolja,
A lehanyatló nap
fényével karolja!
Filo-csibi
2016. december 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése