Farkas Ilona: Tétova tél
Közel van a tél
dele-közepe,
még sincs hóember,
hol van őkelme?
Suhan langymeleg
szellő-fuvallat,
a rügyek még ágágyban nyugszanak!
Nap és kék ég most
ablakot kitár,
fázós madárka
napfürdőzik már!
Károg a varjú: régen
élek már,
lesz dermedt világ –
ez itt még nem nyár!
Nyit az ibolya,
szerény de bátor,
virágos kelyhe
kacsint imádón;
tavasz virága mind
ébredeznek,
hisznek a csábos-szép
énekeknek!
Egy fehér virág
hívogat, csábít,
fejét lehajtja,
restelli: ámít.
Nézzél fel az égre -
szépen kérlek;
szép vagy – hisz most
szerelmesek néznek!
Hópelyhecske száll a
szempillámra,
az esőcsepp a helyébe
szállna!
Ez még a tél, vagy
már a kikelet?
Szíve az nő – hisz
azt sem ismered!
A verset 2014. január
elején írtam!
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése