Farkas Ilona: Ha élne anyám
Gyermek és kislány
lehetnék
nyafoghatnék,
panaszkodnék
mindenkire, a világra
hidegre és napsugárra
a félelmet, ha érezném
az ölelését keresném
megvédene a világtól
a világnak száz
bajától
tekintete
megnyugtatna
keze lágyan simogatna
mint bölcsőben a
kisgyerek
anyja hangjára
szendereg
álmodnék a
tündérekkel
kelnék édes
ébredéssel
örömöm, bajom
egyaránt
a lelkét mélyen
fonnák át
szeretne ő akárhogyan
csillogással és koldusan
mennyországi szép
oltalma
angyal szárnyával suhanna
árvalányhaj-szeretetek
övét együtt sem érnék
fel
hiányát a szél
susogja
a valóság sokszorozza
ezüst haját
aranyszállá
emlék szövi
szivárvánnyá
cudar világ, irigy
világ
mért nem tartod meg
az anyát
mindig vele kéne élni
lelkével együtt
elmenni.
Filo-csibi
2016.
május l.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése