A beteg

         A beteg

A zsarnok kín gyötri testét,

Meleg nyár van, vagy hideg tél.

Minden szépnek színe fakó,

Kúszó felhő is vonagló,

A madárdal hamis, zajos,

Leesett hó sár-latyakos.

Eső verdesi a fákat,

Folyón suhannak bús árnyak,

A csillagok halványodnak,

Révület szidja a holdat,

A lágy szellő jajgatva sír,

Felkelő nap fénye vakít.

Szél zörgeti az ablakot,

Elnémulnak gondolatok,

Világtalan ez a világ,

A lélek is elhagyni vágy,

Roskadozik minden testrész,

Zsugorodik a mindenség.

Nagyvilágnak lármájára

Nem figyel, csak fájdalmára.

Nincs szerelem, nincsen féltés,

Nincs szép iránt érdeklődés,

Lelke mintha halva járna,

Nincs öröme, nincs mi bántja.

Teste erejét elveszti,

Azontúl már nincsen semmi.

Egyedül a főnix madár,

Mi a szívéhez közel áll,

Szárnyai tán elrepítik

Egészség zöld ligetéig.

           Filo-csibi

Esik

                 Esik

Búba borult az ég, nagy lehet bánata,

Mert könnyeinek sűrűn szakad zápora.

Felhők vitorláznak, elfogják a napot,

A hömpölygő vízfényen pattognak habok.

Melegtől aszott fűszál hálásan hajlong,

De nyelni nem képes újabb áradatot.

Föld alatt lakó állatok fulladoznak,

Könnyektől rezgő ágon dalok halkulnak.

Patakok és folyók csordultig megtelnek,

Víz áztatja a völgyeket és hegyeket.

A vihar ijesztő hang-, fénykísérete

A haragos ég háborús üzenete.

Szakadatlan zuhog, villámlik és dörög,

Ha elmosná bánatot, az lenne öröm;

Az ég haragja menten elpárologna,

Langyos, csendes cseppek illata áradna!

A szivárvány most szép szalagját kibontja,

Derűs gyönyörével köti vihart gúzsba.

Rózsaszínű felhők mögül csillan a nap,

Záporeső az arcomon is csak harmat.

                               Filo-csibi

Ha újra kezdeném

Ha újra kezdeném

Mindent, vagy sok mindent másképp cselekednék,

Ha megadná az ég, hogy újra kezdhetném.

Hogy anyám megszánjon, én többé nem sírnék,

Összegyűjtött  könnyeim hozzá nem vinném.

Nem hinném:  kitűnő csak a jó osztályzat,

Nem akarnám magam feltüntetni  másnak.

Elhinném; szép vagyok legszebb éveimben,

Kishitűség helyett - a dicsérőimnek.

Nem zárnám szívemet a szerelem elől,

Tudnám, hogy ifjúságom utat terelő;

Élet nagy summái  itt alapot raknak,

Gyorsan nő kazallá a jó kévealap.

De jót a rossztól csak úgy különíthetem,

Ha már mindkettőt alaposan ismerem.

Fanyar gyümölcshöz képest jó a zamatos,

Árnyékos oldalhoz a kellemes napos.

Ha meggondolom – másképp mégsem cselekszem,

Akkor is így élek, ha újra kezdhetem.

                                   Filo-csibi

Édes hazám

                        

                                   Édes hazám

Kevés az én tudományom,
róla írni mégis álmom,
hisz’ bölcsőmtől a síromig
ez éltem, s lesz takaróm is.

„Szülőföldem szép határa”
Kisfaludynak is vágya.

Áll méltósággal, szerényen
Károly szülőháza Téten.

Napot én is itt láttam meg;
emlékezve -  repdes szívem.
Gyermekként – de csodaszép volt -
ismertem minden fát, bokrot.

Szegénység mit sem számított,
Tét falu volt szép Párizsom;
itt élt anyám és családom,
ez volt önfeledt világom.

Külországokban bámulok,
könnyez szemem, amit látok:
gazdagság és pénzcsillogás,
nagyravágyás és villogás.

Tatár, török, német, orosz
századokig nem ostoroz;
hazámban is bőség lenne,
módosakkal vetekedne!

Hiszen magyar nem oly’ fajta,
esze, keze  ne mozogna!

Lelkem addig sír, kesereg,
míg nyomor dőzsöl sok helyen;
de honszerelmem ég tovább,
látunk mi is még csillogást!

Szülőföldemnek határa
ölelje édes hazámat!

                   Filo-csibi

Háború vagy béke

     Háború vagy béke?

Körülöttem fegyverek ropognak,

Emberi rossz szellemek csapkodnak;

Űzve keresek egy békés zugot,

Láthatatlan lennék, de nem tudok.

Erőtlen két karom már a harcra,

Várom, hogy konduljon csend harangja.

„Kard ki kard” régóta nem fegyverem,

Nyugodnék, mint nap sötét éjjelen.

Visszavonulok csigaházamba,

Ó, milyen jó is így egymagamban,

Megőrzöm az énem méltóságát;

Magány sem szeretné torzó társát!

A szeretet-morzsákért nem küzdök,

Csatákat megnyerni sem készülök.

Lelkemre reményszirmot halmozok,

Béke egén fénylenek csillagok.

                       Filo-csibi

Paradicsommadár

        Paradicsommadár

Fiú madár nászruhája hívogató,

Párjának a kicsi szíve vágyakozó.

Sűrű erdő lombja között incselkedik,

Míg parádés párjával egymást meglelik.

Mennyei élet vár rájuk az Édenben;

Gyümölcsök – zamata, illata - édesek.

Gondtalan boldogság szépségét élvezik,

Örök-  ifjúság és tavasz juthat nekik.

Megtiltotta azonban erdő istene:

Mézes gyümölcsök gyümölcsét a pár egye!

Madarak ne érintsék, messze kerüljék,

Nehogy Paradicsomból őket kiűzzék!

Szárnyas szörny Hárpia gonosz tervet eszel:

E mézédesbe is kóstoljanak bele!

A madárlány szívét kíváncsivá tette;

Kóstolta, és párjával együtt megette.

Hárpia istennő ne csábított volna!

Erdőisten haragját a párra vonta.

Bűnösségükért rettenetes átkot szórt,

Kiűzte mindkettőt a Paradicsomból.

Elrepültek, idegen erdőkbe szálltak,

Nincs részük örök tavaszban, ifjúságban.

Küzdelemmel, örömmel vegyes életük,

Nem Paradicsom már erdejük – csak nevük.

                            Filo-csibi

Éjfélkor

           Éjfélkor

Varázslatos az éjfél órája,

Holló égen csillagok szikrája,

Mintha a pásztortüzek égnének

Sötét, felhős ég alatti réten;

Vén pásztor, a hold megy bandukolva,

Auroráé a búcsúcsókja.

Mint holt lelkek a temetőkertben,

Tetszhalott lélek gonghangra felkel,

Járja a szellem furcsa éjtáncát,

Áloműző istenek románcát.

Ugrándozva örvend, jajveszékel

Éjfényes kísértet bűvkörében.

Mély álmát alussza józan világ,

Csak nyugtalan lélek csap orgiát,

A mélycsendben hangos bátorsága,

Diadalittas magányossága.

Képzelet világa elrabolja,

Hevétől gyúl’ a lélek tűzbora.

                  Filo-csibi

Lutri

              Lutri

Játék-szenvedély maga az élet,

Az izgalmát minden nap átéled.

Játszik gyerek, és még az állat is,

Győzhetsz, vagy az, aki jobb nálad is.

Előáll az élet helyzetekkel,

Lépési kényszerben döntened kell!

Mennyit ér neked, mennyivel játszol;

Az örökségre jó, ha vigyázol!

Emeled téted csillagos égig;

A bátrak szerencséje tiéd is?
Kockáztatsz, vagy jobb a kevés biztos,

„Mindent vagy semmit” kétsége kínoz.

Játék-gyönyörért rajong mindenki,

Sikervárás vesztést is feledi.

Kutatjuk a legjobb játékokat,

Az újabb és újabb izgalmakat!

Folyton-folyvást a sikerre vágyunk,

Már a gyanújába belevágunk.

Ez a hétköznapi kihívásunk,

Ettől színes, izgalmas világunk.

Váltogatni kell a játszóteret,

Kíváncsiság fűthet játékkedvet.

A hamis társat cserélni muszáj,

Igazi jöjjön a hamis után.

                   Filo-csibi

Keserédes élet

      Keserédes élet

Áfonyával, mézzel teli kelyhe,

sok ízvarázs halmozódik benne.

Mazsolázzuk a jó édességet,

kerülgetjük a keserűséget,

merítünk a lépesméz csuprából,

csakhamar elfordulunk a máztól;

kívánjuk a kevésbé édeset,

fanyar után újra a mézeset.

A kíváncsiság hatalmas nagy úr,

jöhetnek ízek számolatlanul.

Jégvirág helyett vágyunk rózsára,

tikkasztó nyárban meg hóvirágra,

sötét éjszakán a pirkadásra,

fárasztó nap után napnyugtára.

Felváltva oszt az élet jót-rosszat,

poharunk sokféle ízt tartogat;

rájövünk, hogy melyik az elixír,

ha isszuk poharunkat fenékig.

Csak fényben látjuk meg az árnyékot,

csak a rossz után jó a pástétom.

Fodrozni kell az élet gyöngyhabját,

hogy rossz emléket a jók elhagyják.

Bölcs ember vágyát mértékkel méri

és kinyújtott karral is eléri,

gyöngy virágát nézi horizontig,

hozzáteszi lelkének a „sóit”,

keserűt édes alá hantolja,

eltemeti mézédes mosollyal.

A „keserédest” szeressük, óvjuk,

gyöngyhabját éjjel-nappal fodrozzuk!

                                                                               Filo-csibi