Farkas Ilona: Csendes éj
Csendes az éj hona, a
levél se rezdül,
földön és az égen
mélységes mély csend ül;
ám szerelem éber,
nincs neki nyugalma,
nem tisztel éjszakát,
nagy az ő hatalma!
Szerelem suhan át bérceken, völgyeken,
otthagyja a nyomát
szíveken, lelkeken;
szellőnek sóhaja
szerelem-epedés,
pataknak csobaja a
csók és ölelés!
Ábrándos holdvilág
pajzánul rákacsint,
csillagoknak mécse – fényét az útra hint;
a sötétség leple
megértőn takarja,
behúzza a függönyt,
senki ne zavarja!
filo-csibi
2016. augusztus 8..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése