Farkas Ilona:
Lélek-rapszódia
Lélek sebe, ha
felszakad,
vére csordul oly fájón,
hogy kínjától ború dagad,
szavakat szór gyalázón!
vére csordul oly fájón,
hogy kínjától ború dagad,
szavakat szór gyalázón!
Öleli a Nap aranyát,
ropja táncát szüntelen;
földre hozza szív-csillagát,
ám szerelme rejtelem!
ropja táncát szüntelen;
földre hozza szív-csillagát,
ám szerelme rejtelem!
Érzése és álom-álma
szelek szárnyán ül, repdes;
mosoly mögé rejtett vágya
gyönyör-öröm - önfeledt!
szelek szárnyán ül, repdes;
mosoly mögé rejtett vágya
gyönyör-öröm - önfeledt!
Zsugorodik – rossztól
borzad,
de, ha éri szósugár;
a kétsége olvad,
sorvad,
felragyog egy fénysugár!
felragyog egy fénysugár!
Nehéz teher, amit
hordoz,
mégsem tenné le soha;
mégsem tenné le soha;
boldogságát – ha
csalódott,
simogatva korholja!
Égre-földre
esküdözik:
mazochista sosem
lesz;
agonizál – úgy gyötrődik,
ha megcsalja a kedves!
agonizál – úgy gyötrődik,
ha megcsalja a kedves!
Filo-csibi
2016. november 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése