Farkas Ilona: Papírhajóm
Tengerén az életemnek
gyöngyöző víz
kényelemben,
hullámfényben
ringatózva
vigyáz az ég kis hajómra.
Megcsodálja
rózsafelhő,
legyezgeti enyhe
szellő,
mint kisdedet, úgy
ringatja,
dada dalát
dúdolgatja!
Kecsesen szép, szinte
bájos,
de ereje
pilleszárnyon;
büszkén bízik
önmagába’,
hiszen arról ömleng fáma,
rubinthoz sem fontos
batár,
egy csekélyke is
csodaszám.
Vitorláját meghúz,
feszít,
a tengeren távol
tekint!
Megsokallja sötét felhő,
papírhajó egy
kérkedő?
Büszkeségét vihar árja,
a szépségét zápor
bántja.
mennydörgés és tüzes
villám,
nem is vihar, inkább
orkán;
tengert dúlja,
megborzolja,
hullámokat heggyé
hordja!
Papírhajóm
ráncigálja,
a fájdalmát nincs ki
állja!
Széjjeltépett darabjait
habpárna a távolba
visz:
hullámvölgybe,
hullámsírba.
Van, ki holtát
könnyel bírja?
Volt egyszer egy
papírhajó,
valaha volt vágya
való?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése