Farkas Ilona: Hol a boldogság
Különc madár a
boldogság;
alig érint, rebben
tovább,
elpárolog, mint a
kámfor,
talán nem volt más,
csak álom.
Esdekelve
marasztalnád,
elillan, mint a
sóhajtás;
mint téli nap
hajnalfényben,
rózsa színe a
sötétben,
hópehely, mit eső
verdes,
bárányfelhő, mit szél
kerget.
Mindhiába tömjénezed,
kolostorban sem
rejtheted,
szépségével fény vetekszik,
helyén vákuum keletkezik.
Hogyha kicsi, dobszót
hallat,
végtelenje mélyen hallgat;
szivárványa gyémánt
gyöngyben,
minden léte gyönyörökben.
Élvezd édes
pillanatát,
harmatcseppje káprázatát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése