Életem 16 pillanata a TÖVIS - VIRÁG című gyűjteményemből

 

TÖVIS – VIRÁG

 

Kis életem nagy történései

/Családomról érzékenység okán nem szól a fáma/

 

1. Rész

 

1942  szeptember  vége

 

Az ősz lehelete már bemerészkedett a hosszú ujjú pulóverek alá.
 A hajnalok párásak és kissé hűvösek voltak, de a déli napsugár még melegen sütött és a párát nyomtalanul eltüntette.  „Ökörnyál”  csillogott az ősz-fényben.  A kiskertekben változatos színben pompázott a szépséges őszirózsa.

 

A falu utcáin nyüzsgött az élet: az asszonyok teli kosarakkal vitték a piacra eladásra az illatos, zamatos gyümölcsöt, különféle zöldséget, apró jószágot.

A férfiak ló- vagy tehén-vontatású szekereken  hordták haza a gyümölcsöt, a szüretelés napi termését. A kéregető gyerekeknek időnként ledobtak egy-egy fürt szőlőt, barackot, almát.

 

 

A kicsi falu szerény, nádtetős házainak egyikében éjfél után 2-kor felsírt egy újszülött kislány.

A bábát a szomszéd faluból kellett hívni, aki  hosszas könyörgés után kezdett öltözködni, miközben szidta saját magát, hogy valamikor bábának adta a fejét.

Az érte küldött lovas-kocsi vágtázott, majd kerekei hangos zörgéssel gurultak be a ház udvarába.

A bába morcosan és késve érkezett a szülés helyszínére.
Az életrevaló, türelmetlen baba ekkor már anyja mellén cuppogott, a finom anyatej lecsurgott csöpp szája szélén.

A maradék tennivalót a bába kötelességszerűen elvégezte, majd ellátta tanácsokkal az anyukát. Gyengéden megsimogatta a kislány fejét: szép baba -- mondta, majd sűrű ásítások közepette felkapaszkodott a kocsira és a hajnali szürkület csakhamar eltakarta láthatását.

 

A szülők kisfiút vártak, mivel az első gyermekük kislány.
A csalódottság azonban nem tartott soká. Örömmel és igaz szeretettel ölelték magukhoz a kedves arcú, göndör hajú, gyönyörű kislányukat – hálát adva Istennek az anya és a gyermek egészségéért.

 

Megszülettem.

Nádas parasztház (illusztráció)