Lambrozett Éva verse

      Öregasszony

Olyan leszek egyszer én is.
Reszketeg ág, szürke pecsét, -
naptalan nap, éjtelen éj...
szenvtelen szó; élet-szemét.

Kihunyt tüzű sóvár ábránd,
napsugár-sült, hideg lángon; -
ráncos, petyhüdt bőröm ára
elveszett kincs, miként álmom.

Nem jön velem majd az erőm,
elhagy lassan, to-tya-ko-san; -
nélküle a lelkem csupasz, s
vacogva küzd...új test fogan.