Lambrozett Éva verse

                                                                        

                 Riasztó

Minden olyan lapos, eltűntek a formák,
ez az egész világ egyetlen nagy pacni... -
mindennek ura lett a bóvli, a hakni,
agyakon lakatolt sekélyesség-fogság.

Hová lett a kerek, a szögletes másság?
Hol bujkál a tarka, különleges tartam? -
Színfolt, ami izzott önmagáért hajdan
és nem vegyült bele alattomos álság.

Jellemek kellenek. Sasok és Sirályok.
Szárnyaljon, cikázzon magasan az ember. -
S ne szégyellje magát odafönt, ha egyszer
azt kérdik majd tőle: érdemből mit látok?

Bár...számíthat-e az, hogy kérdi-e bárki?
Ha annak gyér volta hiány-fészket rakott; -
miből a becsvágy, a küzdés már kipakolt
hontalan rongy-alak, kinek bűn ezt fájni.