Lambrozett Éva verse

                                                                                   

                  Léleklakó

Még nem halt meg a nyár, még színei vannak;
tömbházak erkélyén muskátlik hajtanak, -
s tűzpiros öltönyös, szürke, sótlan falról...
lehull pár szirom-könny az élénk huzattól.

Mohón, izzón-vörös mindenütt a balkon,
imént fordultam be a szemközti sarkon... -
boldog, felszabadult léptemnek jutalma
bennem a békesség...s a lelkem belakja.