Szerelem istene

            Szerelem istene

Hány  színkavalkád,  mit ecsetel szerelem:

hogyha gyúl, aranyszín -  hanyatlik, színtelen,

ahol tűzben ragyog, ott máglya a heve,

fájó a gyötrelme, mennyei gyönyöre.

Kismadár a párját hívja szép dalával,

vágyón csicsereg az édesebb hangjával,

dúslombú ágak közt várja fészkük ágya;

hallik a szerelmes csőrük csattogása.

Ágon a kis levél hajlong jobbra-balra,

bármerről fújó szél lelkét marcangolja,

de büszkén ellenáll, míg egy délceg szellő

elrabolja szívét, nászútjuk a felhő.

Szerelem istene, istenek közt legszebb,

mézzel telt kelyhedből  élőknek örvendezz!

Hogyha csak árnyának a rojtját érintem,

szerelem  istennek hálámat rebegem!

                                                                 Filo-csibi