Szerelem, szerelem

Szerelem, szerelem

Szerelemnek szép virága
a mennyeknek adománya.

Jeges-tüzes, ködös-fényes,
villámot szór, de fenséges,

ragyog szíve csillagfénnyel,
sziporkáját hinti széjjel,

lángra lobban színes kelyhe -
tűzliliom az irigye.

Lépesmézét vágyod mindig,
Ámor poharából inni.

Tüskék közt keresel rózsát,
kezed szúrja, a szíved fáj.

Ha megaláz a szerelem,
éjjel-nappal őt keresed,

feléd nyújtja mindkét kezét,
tétovázol – hozzá nem érsz.

Ha megérint a szerelem,
izzó tűzben ég a szemed.
Virágos kert a mosolyod,
napsugárral együtt ragyog,

balzsamozza a lelkedet,
boldogságnak oltárt emel.

Minden élő szíve vágya,
hogy harmatát hintse rája.

Fagyos télben meleged lesz,
a forró nyárban dideregsz,

tőle szépül meg a világ,
olyan, mint egy nyíló virág.

Belopódzik a szívedbe,
hangos dobszó hangzik benne,

mámorít, ha hangját hallod,
aranyozza minden napod.

Csatájában szerelemnek
nagy királyok elvéreztek.

Féltékenység zöld szörnye is
áldozatát sokszor szedi.

Elátkozott szép szerelem
elepedni tenélküled.

Sosem kín, és nem gyötrelem,
ha, kit szeretsz: a Szerelem.       

                         Filo-csibi