Gyerekek

Gyerekek

Játszik ő körülötte mindennel,
keresi, mit varázsló rejtett el;
képzelet szárnyán az összes csodát
mese-paripái eléhozzák.

Tudja, hogy csak mese, hiszi mégis,
tündérországot valósnak véli,
mint hajnali harmat a virágnak,
szívét a „legkisebbnek” kínálja.

Sok év szállt már tova - újra gyerek,
mint régen, most is örömért repes,
szereti a gonosz-jó  meséket,
szivárványra festi az emléket.

Az élet igaz mese – gondolja,
bár a bűn még nem ég rá gonoszra,
jó sem nyeri el mindig jutalmát,
kiskirályfi sem kapja meg a lányt.

Szemét a ránc a fénytől elzárja,
„ezüsthajú” játékát nem látja,
vakszerencse  végül  elégördül,
mert labdája sima és gömbölyű.

                               Filo-csibi