Kincses ládám

Kincses ládám

Kincses ládám kincses zárja,

Sokszor gondolok én rája!

Kinyitanám a ládámat,

Kiragyogna garmadája.

Arany jogar és cipellő,

Gyémántszállal szőtt szemfedő,

Rubintos király-korona?

Nem láttam még olyat soha!

Mit vennék én ki először,

Hogy a nyomor elköszönjön?

Mihez nyúlnék, mihez kapnék,

Kinek mit és mennyit adnék?

Kincses ládám rengetegje

Egész Földnek elég lenne!

Éhezésnek, szenvedésnek

Még nyomai sem lennének!

Kincses cipőt annak adom,

Ki a jó útra lép azon,

A jogart annak kezébe,

Kitől jön igaz reménye,

A koronát olyan főre,

Ki méltó rá és nem dőre,

A szemfedőt adnám annak,

Kitől semmit nem várhatnak.

Arany szívet – önző vagyok - 

Azt én magaménak tartom.

Bármilyen jól szétosztanám,

Álmodozás hibás talán:

Nem tudnám, hogy melyik pazar,

Melyik gyémánt, melyik arany?

Válogatás téves lenne,

Így a kincszár reteszelve!

            Filo-csibi