Farkas Ilona: AZ ELHAGYOTT MADÁRKA

                                                      Farkas Ilona:  Az elhagyott madárka

Hevít madárkát szerelem hite,

remény vendége, kétség odakinn;

csillog bizalma – édes-szép kincse,
visszaragyogja: hűtlen már a kín!

Máglya rózsái nyílnak szívében,
a kétely pihen, csendesen alél;

holdfény aranyoz hajnal színében,
bánat tövisén kicsorbul az él!

Ó, nem lehet, hogy égésben égjen,

szerelem-szépség hamuvá porlon;

nem élné túl, hogy az ordas tépjen,
belőle a rossz csorogva follyon!

Károg a holló: mily kár, hogy ég majd
szerelem-szépség – hűtlenné porlik;
biztos, hogy így lesz; vad ordas tép majd,

belőle a rossz csorogva folyik!

Bánattól könnyez – csorog ágacska,

lecsüng a lombról egy bús madárka;

sírja a párját – hűl toll-ágyacska,
kis szíve vérzik – elhuny magányba’!

filo-csibi

/Ezt a verset 2014. nyarán írtam, melyet barátnőm története ihletett./