Farkas Ilona: Milyen jó…
Milyen jó, hogy a
szív mélyre van bezárva,
ki nem hajol fölé –
nem hallja, nem látja;
hogyha vérzik, sebzik
– fátyollal takarja,
gyöngyvirág
cseppjével fájdalmát itatja!
Milyen jó, hogy a
szív tudja a szerepét,
várja az éj után új
napnak ébredtét;
a rossz emlékeket
elfújja a szellő,
csak a sötét zugban
marad egy kis felhő!
Milyen jó, hogy a
szív újra tud szeretni,
tudja, hogyan kell a
kínokat feledni;
bezárja ajtaját, hogy
ne fájjon jobban,
tágra nyitja majd, ha
szerelem kopogtat!
Filo-csibi
2016-06-07
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése